a 10-es mez Szabó László írása Dibusz Dénesről
Kubatov Gábor, legfrissebb nyilatkozata alátámasztja azt a többször hangoztatott véleményemet, miszerint Dibusz Dénest tulajdonképpen és logikusan magához láncolta az Ferencvárosi Torna Club.
„..volt ajánlatunk érte, de ő okos gyerek, közgazdász. Volt egy francia ajánlata, megkérdezte, hogy ott mennyi az adó, a lakásbérlés, az élet. Kijött neki, hogy 1500 euró pluszért nem mozgatja a családját, emellett van vele egy hosszútávú megállapodásunk, és jól is érzi magát, szerintem már nem is kellene neki mozognia…”
Többször leírtam már itt, de akkor utoljára: szerintem nem csak úgy lehet teljes egy pályafutás, ha külföldre igazol egy játékos. Ellenben szinte csak egy hazai út van, amit Dibusz Dénes jár be. Legendaként vonul vissza az FTC-ből, egy olyan szerződéssel, ami nemzetközi bérekkel vetekszik. Egzisztenciája biztosítva, miközben a válogatottban is jól csengő név. Neki fontosabb volt a nyugalom, a kiszámíthatóság, nem hiányzik a légiósélet, az ingázás, sokan ezt gyávaságnak tartják, szerintem pedig máshol kell keresni a „megoldást”:
neki
ennyi
elég.
Neki így kerek a sztori, és szerintem is kerek.
Sokan a feléről is csak álmodoznak…
Magam részéről kifejezetten üdvözítőnek tartom a mai világban, hogy akadnak olyanok, akiknek a jobbnál nem kell jobb, a többnél nem kell több. Értékesebb a családdal töltött idő, mint a vastagabbnál is vastagabb pénztárca.
